Biztos sokan hallottatok már az okosabbnál okosabb robotokról. Annyira gyorsan fejlődik a technológia, hogy napjainkban már az sem lenne meglepő, ha robotméheket vagy robot legyeket látnánk körülöttünk repülni. A technológiának ez a része már összefonódik a biológiával is. Ez egy viszonylag fiatal kutatási terület, melyben megfigyelik a természetben zajló ötletes, hasznos folyamatokat és megpróbálják reprodukálni a növények és állatok tulajdonságait, és megoldásokat találni különféle technikai problémákra vagy emberek feladatai megkönnyíteni.  

Az állatok és a növények csodálatos dolgokra képesek, amelyekből az emberek sokat tanultak és még tanulhatnak. Például a pókok hálófonási technikáit másolták le az emberek a halászhálók készítéséhez, a szitakötők röpködését tanulmányozva elkészült a helikopter, a denevérektől tanultuk a távolságmérést és így tovább.

Az eddig talán legismertebb állatot utánzó robot a robotkutya. Nem úgy kell elképzelni őket, mint egy kis házi kedvencet. A robot kutyák azért készülnek, hogy olyan feladatokat és munkákat lássanak el, amelyekre az emberek nem képesek, veszélyesek vagy egyszerűen csak monotonak.

Az Harvard Egyetem kutatói kifejlesztettek egy „RoboBee”-nek nevezett robot méhet, mivel érthetetlen okokból egyre több méh pusztul el. „RoboBee”-k intelligens szenzorokkal, kamerákkal van felszerelve, melyek a méhek szemeit és „antennáit” utánozzák, így képesek megtalálni a növényeket és beporozni a virágokat akárcsak az élő méhek. Ezek a mesterséges méhek másodpercenként 170 szárnycsapásra képesek. Mivel nincs hozzá megfelelő kis elem, ezért napelem működteti a benne lévő motorokat. Puha, mesterséges izmokkal működnek, így ha leesnek vagy ütköznek valamivel nem sérülnek meg. Napjainkban az újabb, továbbfejlesztett robotméhek képesek akár víz alá is repülni, és a pollen automatikus felismerésére. Ezen előnyöket kihasználva, a robot méhek növelhetik a jövőben a mezőgazdaság hatékonyságát.

Egy másik repülő mesterséges rovar a robot légy.  A Washingtoni Egyetem kutatói kifejlesztették a „Robotfly”-t. A robot légy kissé nagyobb egy mogyorónál, két vékony szárnyon repül, melyek másodpercenként 17 szárnycsapásra képesek. A szárnyak mozgatása eléggé energiaigényes, a kis testen akkumulátor vagy elem nem fér el, ezért lézersugár hajtja a szárnyakat. A robot kamerával van ellátva, hogy az akadályokat kerülhesse repülés közben. A mai továbbfejlesztett robotlegyek képesek gyors repülésre, manőverek végzésére.

Ezek után a mesterséges robothalakat sem nehéz elképzelni. A Cornell Egyetem kutatói különleges robothalat fejlesztettek a tengeri és óceáni világ felfedezésére, mely akkumulátor vagy elem helyett mesterséges vérkeringéssel működik. A robotban lévő hidraulikus folyadék mechanikusan meghajtja a halakat és egyidejűleg energia tárolásra is szolgál.  A tudósok szerint a „hal” 36 óráig képes a vízben úszni. Az enyhe áramlással szemben percenként körülbelül másfél testhossznyit tud előre haladni. A robothalak nem csak a tengeri világ kutatása szempontjából fontosak, a halak viselkedését, mozgását kutatva olyan robothalat is fejlesztettek, melyek vezérelhetik, manipulálhatják a kisebb halcsoportokat, vagy elvezetheti őket a veszély elől.

A technológia fejlődése nagy reményeket ad a jövőre tekintve, viszont sokan aggasztónak találják a robotok fejlesztését. Nagy veszélyt látnak itt azzal kapcsolatban, hogy a technológia nem fogja-e felülmúlni a természetet.

Kép forrása: https://www.newscientist.com/article/2207687-tiny-flying-insect-robot-has-four-wings-and-weighs-under-a-gram/